Bizony, a címben szereplő szóösszetétel kicsit furcsa lehet első hallásra, olvasatra... hiszen egy menyasszonyi torta kapcsán biztosan mindenki előtt megjelenik pár kép különféle, több emeletes alkotásokról, fehér vagy valamilyen világos színben, amit mindenféle virágok díszítenek, és nem fogadnék rá, hogy bárki egy erdőt idéző alkotást képzelt el magában. Szerencsére viszont mostanában már kicsit extrább ötletek is akadnak ebben a műfajban, és egyre többeknek van kedvük megválni a hagyományos, és szinte kötelező kelléktől, a marcipánrózsától, ill. azok tömegétől. (Itt kell bocsánatot kérnem mindenkitől, aki odavan a marcipánrózsákért, de a magam részéről úgy vagyok vele, hogy már annyi készült belőle, miközben van sok-sok más, gyönyörű virág, ami szépen mutatna egy tortán. Akkor pedig miért ne válasszon mindenki magához illőt?)
Egy szó mint száz, ezen a tortán rózsa nem volt, egy szál sem. Volt viszont rajta sok minden más...
A témát a vőlegény foglalkozása adta, ezt a választást egyébként nagyon szép gesztusnak tartom a menyasszony részéről. A munkát szokás szerint egy kis keresgéléssel, ötleteléssel kezdtem, melyekből aztán akadt bőven, mint mindig.
Az ötletadó minta a menyasszonynak legjobban tetsző, hasonló témájú, háromszintes, az erdőket idéző, fákkal, gombákkal, csigákkal díszített torta volt:
Az ötletadó minta a menyasszonynak legjobban tetsző, hasonló témájú, háromszintes, az erdőket idéző, fákkal, gombákkal, csigákkal díszített torta volt:
Nem mondom, már az elején látszott, hogy ezzel lesz munka bőven. Míg a piskóták sorban sültek, elkezdtem tervezni a díszítést. A gombák, csigák és margaréták összeszámolása után éreztem, hogy bele kell húznom...:)
Szépen sorjában elkészítettem a krémeket, alakultak a torták. Közben folyamatosan gyártottam a marcipándíszeket. Ezúton is köszönet kiskukta blogjának, és a házi marcipánmassza receptjének. Igazán nem is olyan nehéz otthon elkészíteni, mint az elsőre gondolnánk.
Pár kép a figurákról:
A torta különlegessége volt még, hogy nem a szokásos, vízszintes vonalak jellemezték, hanem minden szintet kicsit ferdére kellett készíteni, ami a témájához is passzolt.
Alakult a munka, de közben gyorsan elment a nap is... viszont ahogy az ilyenkor velem lenni szokott, nem nagyon tudtam abbahagyni a sütést, díszítést, és ahogy haladtam előre, újabb ötletek jöttek. Ha már menyasszonyi tortáról volt szó, egyvalamit még hiányoltam róla, a nászpárt. Abban szerintem bárki egyetértene velem, hogy ehhez a tortához nem passzolna egy hagyományos nászpár, és remélem abban is, hogy egy őzikepár stílusos választás volt.
Be kell vallanom, először merész tervnek tűnt, de nagyon elszánt voltam... már nem tudnám megmondani pontosan, hogy hajnali három vagy négy fele jártunk, mikor elkészültek az őzikék, de nem is figyeltem, mert csak a marcipán formázására tudtam gondolni, így alakultak:
Így aztán lassan alakult az egész torta, elkészültek a szintek, a marcipándíszek és még egy nászpár is.
Másnap aztán gondosan becsomagoltam mindent és elindultunk az esküvőre. Egy kisebb utat meg kellett tennünk a helyszínig, ezért úgy döntöttem, inkább majd ott állítom össze a tortát.
Szerencsére semmi gond nem volt, minden figura jól bírta az utat.
Volt izgalom bőven, miközben egymásra raktam a szinteket, majd mikor feltettem a sok marcipándíszt. Kárpótolt viszont, hogy a torta egyre jobban mutatott...:)
Íme a kész erdész torta:
Mindenképp szeretném megmutatni az őzikéket felülnézetből... szerintem nagyon aranyosak a kis pöttyeik:
Legszívesebben a hűtőszobában maradtam volna, hogy folyamatosan figyeljem, nem esik-e baja...:) Ezt azért mégsem tehettem, de a torta órákkal később épségben eljutott az étterembe is:
Hát ilyen lett a mi verziónkban az erdész torta.
Másnap reggelre már csak a romok maradtak...:)
Egy picit talán kompromittáló fotó a kedvenc nászpáromról, akik hozzánk hasonlóan kissé fáradtam ébredtek...:)
Szépen sorjában elkészítettem a krémeket, alakultak a torták. Közben folyamatosan gyártottam a marcipándíszeket. Ezúton is köszönet kiskukta blogjának, és a házi marcipánmassza receptjének. Igazán nem is olyan nehéz otthon elkészíteni, mint az elsőre gondolnánk.
Pár kép a figurákról:
A torta különlegessége volt még, hogy nem a szokásos, vízszintes vonalak jellemezték, hanem minden szintet kicsit ferdére kellett készíteni, ami a témájához is passzolt.
Alakult a munka, de közben gyorsan elment a nap is... viszont ahogy az ilyenkor velem lenni szokott, nem nagyon tudtam abbahagyni a sütést, díszítést, és ahogy haladtam előre, újabb ötletek jöttek. Ha már menyasszonyi tortáról volt szó, egyvalamit még hiányoltam róla, a nászpárt. Abban szerintem bárki egyetértene velem, hogy ehhez a tortához nem passzolna egy hagyományos nászpár, és remélem abban is, hogy egy őzikepár stílusos választás volt.
Be kell vallanom, először merész tervnek tűnt, de nagyon elszánt voltam... már nem tudnám megmondani pontosan, hogy hajnali három vagy négy fele jártunk, mikor elkészültek az őzikék, de nem is figyeltem, mert csak a marcipán formázására tudtam gondolni, így alakultak:
Így aztán lassan alakult az egész torta, elkészültek a szintek, a marcipándíszek és még egy nászpár is.
Másnap aztán gondosan becsomagoltam mindent és elindultunk az esküvőre. Egy kisebb utat meg kellett tennünk a helyszínig, ezért úgy döntöttem, inkább majd ott állítom össze a tortát.
Szerencsére semmi gond nem volt, minden figura jól bírta az utat.
Volt izgalom bőven, miközben egymásra raktam a szinteket, majd mikor feltettem a sok marcipándíszt. Kárpótolt viszont, hogy a torta egyre jobban mutatott...:)
Íme a kész erdész torta:
Mindenképp szeretném megmutatni az őzikéket felülnézetből... szerintem nagyon aranyosak a kis pöttyeik:
Legszívesebben a hűtőszobában maradtam volna, hogy folyamatosan figyeljem, nem esik-e baja...:) Ezt azért mégsem tehettem, de a torta órákkal később épségben eljutott az étterembe is:
Hát ilyen lett a mi verziónkban az erdész torta.
Másnap reggelre már csak a romok maradtak...:)
Egy picit talán kompromittáló fotó a kedvenc nászpáromról, akik hozzánk hasonlóan kissé fáradtam ébredtek...:)
