Az egész történetet azzal kell kezdenem, hogy nem vagyok nagy grillázsevő, sőt nagy készítő sem. Ez a terület nem véletlenül külön szakma is a cukrászatban, hiszen nagy tapasztalatot, gyakorlatot igényel, hogy valaki biztos kézzel tudjon bánni a grillázzsal, és az olyan formákat vegyen fel, amilyeneket elképzeltünk.
Viszont közelgett egyik ismerősünk 60. születésnapja, aki nagyon szereti ezt az édességet. Felkértek, hogy a szülinapi ünnepségre készítsek neki egy grillázskosarat.
Az eredeti ötletet gyorsan sikerült kiegészítenünk, mint mindig:) Ha már kosárról van szó, hogy is lehetne egy kosár üres? Gondolkodtunk, mivel tölthetnénk meg, és arra jutottunk, a legjobbak a habcsókok lesznek erre a célra. Így tehát a feladat egy habcsókokkal töltött grillázskosár készítése volt.
Mivel nem vagyok gyakorlott a témában, sok blogot, leírást olvastam, hogyan is készül a legszebb grillázs. Az alapkoncepció persze ugyanaz, kissé leegyszerűsítve a folyamat lényege, hogy karamellt készítünk, amibe aztán darát diót keverünk, majd a még forró anyagot formázzuk, alakítjuk, aztán az ízlésünk szerint díszítjük (leggyakrabban tojásfehérjés cukormázzal). Azonban az ördög itt is a részletekben rejlik... mikor is adjuk a karamellhez pontosan a diót, pontosan mennyit, milyen finomra őröljük a diót, stb. Ebben aztán már a gyakorlott grillázskészítőknek megvannak a saját trükkjeik, és ezek nem mindig egyeznek.
A sok recept, tanács elolvasása után következett a gyakorlati alkalmazás:)
Fontos, hogy a grillázshoz mindent előkészítsünk, mert mikor már ott a forró karamell a gázon, bizony nincs idő semmiért szaladgálni...:)
A következő elhagyhatatlan összetevő a bátorság! Tapasztalataim szerint legalábbis ez nagyon kell. Mikor kezd összeállni a "tészta", nincs idő gondolkodni, azonnal, határozottan kell döntést hozni. Akkor is, ha valami nem a tervek szerint alakul... főleg akkor:)
A harmadik fontos hozzávaló (a cukron, a dión és a citromleven kívül), hogy a kezünk bírja a meleget, akarom mondani a forróságot...
Végül is a grillázsmasszát gyúródeszkán kinyújtottam, majd egy tortakarika segítségével köralakot vágtam ki belőle, amiből aztán ezt az alapot sikerült elkészítenem:
Hát igen... nem tűnik nagy durranásnak, nem mondhatnám hogy ezen a pontos túl lekes voltam. De lesz ez még sokkal jobb is!
A kosárnak persze kell egy fül, eddig ez rendben van, a születésnap miatt készítettem rá egy 60-as számot is, ilyenkor pedig már mindig jönnek a további ötletek. A kosár belseje is kapott egy kis díszítést, és készítettem még egy virágot is.
A kész alap ekkor már így nézett ki:
(sok fázisfotó a korábban említett okok miatt nincs:))
Hát igen... nem tűnik nagy durranásnak, nem mondhatnám hogy ezen a pontos túl lekes voltam. De lesz ez még sokkal jobb is!
A kosárnak persze kell egy fül, eddig ez rendben van, a születésnap miatt készítettem rá egy 60-as számot is, ilyenkor pedig már mindig jönnek a további ötletek. A kosár belseje is kapott egy kis díszítést, és készítettem még egy virágot is.
A kész alap ekkor már így nézett ki:
(sok fázisfotó a korábban említett okok miatt nincs:))
Remélem így már jobban tetszik:) Itt már kezdtem reménykedni, hogy valami mégis csak lesz ebből a kísérletből.
Közben készültek a habcsókok is:
A grillázskosarat a cukormázzal díszíteni igazi jutalom. A sok aggódás, a forró massza alakítása után mindenképpen. Az eddig kicsit egyhangú alap szép hangsúlyokat kap.
A habcsókokkal teli pedig már igazán jól nézett ki. Mégsem szabad üres kosarat adni ajándékba:)
Hát így alakult az első próbálkozásom a grillázzsal. Azt gondolom, elsőnek nem is rossz, és talán legközelebb még szebb, még jobb is sikerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése