Lovas torta újra, másképp

Ha már a korábbi bejegyzésben egy lovas tortáról volt szó, íme egy másik verzió a témára.

Ez a torta elég gyorsan készült, így közben nem volt időm fényképezni, csak a kész tortát tudom megmutatni.

Most egy nagyon csokis tortát vontam be szintén kakaós fondant-nal, aztán ezt díszítettem pár aprósággal:

A színes részek, amik virágokat és füvet szeretnének ábrázolni... tojásfehérjehabból készültek.

Lovas torta

A blogot kicsit lassan sikerült írni mostanában, de nem azért, mert ne lettek volna munkák, torták közben is, éppen ellenkezőleg.

Most egy lovas tortát szeretnék megmutatni, ami egy kislány születésnapjára készült.

Semmiképp nem akartam annyival letudni a feladatot, hogy egy lóformájú piskótát krémmel díszítek... így aztán az ötletelést követően egy olyan verzió mellett döntöttem, amikor a paci teste és feje is egy-egy külön torta, hangsúlyosak a részletek is, mint a nyereg, paták, stb. Ezt a szuper példát találtam:

http://cakesdecor.com/cakes/30895

Elkezdtem tehát megsütni a tortákat, kialakítani a test és a fej formáit:

Így már kezd hasonlítani arra, amit szeretnénk:

Majd következhet mindegyik rész burkolása fehér, barna színekkel.

A feje, "arca":

És a teste:

A barna fondant készítése elég cseles... persze vannak jó ételfestékek barna színben is, elvileg természetes összetevőkből készültek is, de én ilyenkor szívesebben választom a kakaóval készülő verziót. Így ehhez a tortához is saját készítésű pillecukor fondant-t használtam. Ha kakaóval akarjuk elérni a fondant barna színét, az nagyon könnyen törékennyé válik, viszont most nem kellett nagyon sötét színt készítenem, így ez nem okozott gondot.

Már egymás mellé kerülhetett a két fő rész, majd elkezdtem kialakítani a paci lábait, és a még hiányzó részleteket:

A kész lovas torta:

Talán valaki közben kiszúrta, amit én menet közben sem (itt kérek elnézést minden Toy Story rajongótól), ez a ló, de legalábbis az eredeti torta, ami az ötletet adta, nagyon hasonlít Szemenagyra a filmből, csak más színekkel készült.

Akár Szemenagy, akár nem, a lényeg, hogy az ünnepeltnek tetszett is és ízlett is.

Focicipő torta

Mi mást kérne egy Vidi drukker kissrác születésnapjára, ha nem egy focicipőt, ami egyben torta is?

A feladat így hát ennek az elkészítése volt. Egy konkrét cipőt nehezebb talán nehezebb lett volna lemásolni, de itt a lényeg csak annyi volt, hogy a torta a Videoton színeit adja vissza.

Sokan sokféle ilyen tortát készítettek már... első nekifutásra nem is szerettem (tudtam) volna a legjobbakkal versenyezni.

Maga a torta ízben egy nagyon csokis verzió volt, amihez a piskótát nagyobb, tepsi méretű lapokban sütöttem, majd ebből kivágva alakítottam ki a cipőformát:

A már kész alap:

Aztán jöhettek a színek, a piros és a kék. Konkrét mintát nem annyira terveztem, a lényeg az volt, hogy egy varrott bőrcipő hatást sikerüljön visszaadni.

Egy kép a félkész verzióról, amikor a fűző alapja még inkább tűnik patkónak...:)

Sorban felkerültek a még hiányzó részek, a stopli, a fűző... és íme, a kész torta:

Hátulról kissé emlékeztet a verdák autóira, de ez nem volt szándékos:)

Tuti nem a világ legszebb tortája ebben a műfajban, így első nekifutásra, de a lényeg, hogy a szülinaposnak nagyon tetszett.

Erdész menyasszonyi torta

Bizony, a címben szereplő szóösszetétel kicsit furcsa lehet első hallásra, olvasatra... hiszen egy menyasszonyi torta kapcsán biztosan mindenki előtt megjelenik pár kép különféle, több emeletes alkotásokról, fehér vagy valamilyen világos színben, amit mindenféle virágok díszítenek, és nem fogadnék rá, hogy bárki egy erdőt idéző alkotást képzelt el magában. Szerencsére viszont mostanában már kicsit extrább ötletek is akadnak ebben a műfajban, és egyre többeknek van kedvük megválni a hagyományos, és szinte kötelező kelléktől, a marcipánrózsától, ill. azok tömegétől. (Itt kell bocsánatot kérnem mindenkitől, aki odavan a marcipánrózsákért, de a magam részéről úgy vagyok vele, hogy már annyi készült belőle, miközben van sok-sok más, gyönyörű virág, ami szépen mutatna egy tortán. Akkor pedig miért ne válasszon mindenki magához illőt?)

Egy szó mint száz, ezen a tortán rózsa nem volt, egy szál sem. Volt viszont rajta sok minden más...

A témát a vőlegény foglalkozása adta, ezt a választást egyébként nagyon szép gesztusnak tartom a menyasszony részéről. A munkát szokás szerint egy kis keresgéléssel, ötleteléssel kezdtem, melyekből aztán akadt bőven, mint mindig.
Az ötletadó minta a menyasszonynak legjobban tetsző, hasonló témájú, háromszintes, az erdőket idéző, fákkal, gombákkal, csigákkal díszített torta volt:

http://www.montclairbaking.com/photos/weddings/forest_cake_3.jpg

Nem mondom, már az elején látszott, hogy ezzel lesz munka bőven. Míg a piskóták sorban sültek, elkezdtem tervezni a díszítést. A gombák, csigák és margaréták összeszámolása után éreztem, hogy bele kell húznom...:)
Szépen sorjában elkészítettem a krémeket, alakultak a torták. Közben folyamatosan gyártottam a marcipándíszeket. Ezúton is köszönet kiskukta blogjának, és a házi marcipánmassza receptjének. Igazán nem is olyan nehéz otthon elkészíteni, mint az elsőre gondolnánk.
Pár kép a figurákról:

A torta különlegessége volt még, hogy nem a szokásos, vízszintes vonalak jellemezték, hanem minden szintet kicsit ferdére kellett készíteni, ami a témájához is passzolt.

Alakult a munka, de közben gyorsan elment a nap is... viszont ahogy az ilyenkor velem lenni szokott, nem nagyon tudtam abbahagyni a sütést, díszítést, és ahogy haladtam előre, újabb ötletek jöttek. Ha már menyasszonyi tortáról volt szó, egyvalamit még hiányoltam róla, a nászpárt. Abban szerintem bárki egyetértene velem, hogy ehhez a tortához nem passzolna egy hagyományos nászpár, és remélem abban is, hogy egy őzikepár stílusos választás volt.
Be kell vallanom, először merész tervnek tűnt, de nagyon elszánt voltam... már nem tudnám megmondani pontosan, hogy hajnali három vagy négy fele jártunk, mikor elkészültek az őzikék, de nem is figyeltem, mert csak a marcipán formázására tudtam gondolni, így alakultak:

Így aztán lassan alakult az egész torta, elkészültek a szintek, a marcipándíszek és még egy nászpár is.
Másnap aztán gondosan becsomagoltam mindent és elindultunk az esküvőre. Egy kisebb utat meg kellett tennünk a helyszínig, ezért úgy döntöttem, inkább majd ott állítom össze a tortát.
Szerencsére semmi gond nem volt, minden figura jól bírta az utat.

Volt izgalom bőven, miközben egymásra raktam a szinteket, majd mikor feltettem a sok marcipándíszt. Kárpótolt viszont, hogy a torta egyre jobban mutatott...:)
Íme a kész erdész torta:

Mindenképp szeretném megmutatni az őzikéket felülnézetből... szerintem nagyon aranyosak a kis pöttyeik:

Legszívesebben a hűtőszobában maradtam volna, hogy folyamatosan figyeljem, nem esik-e baja...:) Ezt azért mégsem tehettem, de a torta órákkal később épségben eljutott az étterembe is:

Hát ilyen lett a mi verziónkban az erdész torta.

Másnap reggelre már csak a romok maradtak...:)

Egy picit talán kompromittáló fotó a kedvenc nászpáromról, akik hozzánk hasonlóan kissé fáradtam ébredtek...:)

G, mint grillázs

Az egész történetet azzal kell kezdenem, hogy nem vagyok nagy grillázsevő, sőt nagy készítő sem. Ez a terület nem véletlenül külön szakma is a cukrászatban, hiszen nagy tapasztalatot, gyakorlatot igényel, hogy valaki biztos kézzel tudjon bánni a grillázzsal, és az olyan formákat vegyen fel, amilyeneket elképzeltünk.

Viszont közelgett egyik ismerősünk 60. születésnapja, aki nagyon szereti ezt az édességet. Felkértek, hogy a szülinapi ünnepségre készítsek neki egy grillázskosarat. 

Az eredeti ötletet gyorsan sikerült kiegészítenünk, mint mindig:) Ha már kosárról van szó, hogy is lehetne egy kosár üres? Gondolkodtunk, mivel tölthetnénk meg, és arra jutottunk, a legjobbak a habcsókok lesznek erre a célra. Így tehát a feladat egy habcsókokkal töltött grillázskosár készítése volt.

Mivel nem vagyok gyakorlott a témában, sok blogot, leírást olvastam, hogyan is készül a legszebb grillázs. Az alapkoncepció persze ugyanaz, kissé leegyszerűsítve a folyamat lényege, hogy karamellt készítünk, amibe aztán darát diót keverünk, majd a még forró anyagot formázzuk, alakítjuk, aztán az ízlésünk szerint díszítjük (leggyakrabban tojásfehérjés cukormázzal). Azonban az ördög itt is a részletekben rejlik... mikor is adjuk a karamellhez pontosan a diót, pontosan mennyit, milyen finomra őröljük a diót, stb. Ebben aztán már a gyakorlott grillázskészítőknek megvannak a saját trükkjeik, és ezek nem mindig egyeznek.

A sok recept, tanács elolvasása után következett a gyakorlati alkalmazás:)

Fontos, hogy a grillázshoz mindent előkészítsünk, mert mikor már ott a forró karamell a gázon, bizony nincs idő semmiért szaladgálni...:)

A következő elhagyhatatlan összetevő a bátorság! Tapasztalataim szerint legalábbis ez nagyon kell. Mikor kezd összeállni a "tészta", nincs idő gondolkodni, azonnal, határozottan kell döntést hozni. Akkor is, ha valami nem a tervek szerint alakul... főleg akkor:)

A harmadik fontos hozzávaló (a cukron, a dión és a citromleven kívül), hogy a kezünk bírja a meleget, akarom mondani a forróságot...

Végül is a grillázsmasszát gyúródeszkán kinyújtottam, majd egy tortakarika segítségével köralakot vágtam ki belőle, amiből aztán ezt az alapot sikerült elkészítenem:

Hát igen... nem tűnik nagy durranásnak, nem mondhatnám hogy ezen a pontos túl lekes voltam. De lesz ez még sokkal jobb is!
A kosárnak persze kell egy fül, eddig ez rendben van, a születésnap miatt készítettem rá egy 60-as számot is, ilyenkor pedig már mindig jönnek a további ötletek. A kosár belseje is kapott egy kis díszítést, és készítettem még egy virágot is.

A kész alap ekkor már így nézett ki:
(sok fázisfotó a korábban említett okok miatt nincs:))

Remélem így már jobban tetszik:) Itt már kezdtem reménykedni, hogy valami mégis csak lesz ebből a kísérletből.

Közben készültek a habcsókok is:

A grillázskosarat a cukormázzal díszíteni igazi jutalom. A sok aggódás, a forró massza alakítása után mindenképpen. Az eddig kicsit egyhangú alap szép hangsúlyokat kap.

A habcsókokkal teli pedig már igazán jól nézett ki. Mégsem szabad üres kosarat adni ajándékba:)

Hát így alakult az első próbálkozásom a grillázzsal. Azt gondolom, elsőnek nem is rossz, és talán legközelebb még szebb, még jobb is sikerül.
 

Télből a nyárba, avagy tengerpart torta

A legutóbbi, hóemberes bejegyzés után most egy, még a nyári kánikulában készült tortáról szeretnék mesélni.

Egy kedves barátunkat ünnepeltük ez alkalommal. Amit tudni kell róla (a tortához kapcsolódóan), hogy nagyon szereti a Margharita koktélt. Így aztán valahogy ennek a koktélnak az ízét, ízeit kellett visszaadnom a tortában.

Sokat keresgéltem, míg találtam egy jónak tűnő receptet ehhez. Már maga a piskóta sem a szokásos volt, de a pláne a Tequilás cukorszirup, amivel a piskótát jól meg kellett locsolni... majd következett a citromos, lime-os krém, ami szintén némi Tequilával készült. Az eredeti recepthez képest kis változtatásokkal (főleg a Tequila mennyiségét illetően) elkészült a torta.

A díszítésre, ha már nyár volt, nagyon meleg, és egy Margharita tortáról volt szó, kézen fekvő ötlet a tengerpart téma.

Így aztán a téglalap alakú piskótát megtöltöttük a krémmel (itt kell megemlítenem, hogy barátnőm ebben a munkában is segített nekem), majd bevontuk, a tetejét pedig fele részben sárga (ez lenne a homok), fele részben kék színű (ez pedig a víz) krémmel díszítettük:

Hogy mindenképp felismerhető legyen a tengerpart, csináltunk még két pálmafát is, a leveleit stílusosan egy lime héjából:

A képen látható kis üveg Tequila is a tortára került, de hogy ne legyen túl magányos, egy csinos lány társaságában ücsörgött a tengerparton:

Mivel sokan voltunk az ünneplésre, készült még egy adag koktélnak álcázott muffin is, szeretném ezeket is megmutatni:

Köszönöm mindenkinek, hogy ellátogatott ide.

Ann

Kiegészítés a heineken kupak tortához

Sikerült előkeresnem még pár képet a heineken torta készítéséről, így kiegészítettem ezt a bejegyzést.

Itt megtaláljátok:
http://tuticuki.blogspot.hu/2012/10/heineken-kupak-torta.html

Hóember torta

Ez a történet egy nyári hóemberről szól, de úgy gondoltam, inkább mostanában mesélek róla.

Az ötletet az ünnepelt ovis jele adta, és ha az egy hóember, akkor bizony nyáron is el kell készíteni:)

A díszítésen most nem kellett sokat gondolkodni, eléggé adott volt a helyzet... a nagyobb kérdés inkább az volt, milyen alakzatban készítsem el a tortát... végül is úgy döntöttem, nem kísérletezem a kerek hógolyók egymásra építésével, hanem egy fekvő verziót készítek. Két gombócot (vagy inkább fél gombócot) a testének, egy gombócot a fejének, mindezt madártej tortából.

A recepttel már komolyabb kérdések voltak. A madártej 2007-ben lett az év tortája, persze hogy a hivatalos verziót kerestem meg először. Az aprócska gond ezekkel a leírásokkal az otthoni használatkor, hogy nem egy átlag háziasszonynak, egy tortához, hanem a nagyüzemi tortagyártáshoz készülnek. Egy adagra lefordítani pedig nem is olyan egyszerű mint gondolnánk. A matekkal még nem lenne gond, de itt egy sima osztás nem segít rajtunk... Így aztán folytattam a keresgélést, összehasonlítottam sok-sok különböző leírást, végül aztán megpróbáltam kialakítani egy saját verziót, kiindulva a hivatalos, nyertes receptből, felhasználva a többi megoldást. Az alapkoncepció, hogy a hagyományos piskótához képest a tészta sok-sok tojásfehérjét tartalmaz (ez emlékeztet majd minket a habgaluskákra), a krémben pedig inkább a sárgáják kapnak fontos szerepet (megadva ezzel magát a  madártej jelleget).

Térjünk inkább rá a látványosabb részre, így haladt a torta maga:

Sorozatképek a hóember fejének alakulásáról:

Körülbelül ez az a rész (amikor már egy ideje dolgozom egy tortán, kezd megvalósulni az eredeti elképzelés...), hogy új és új ötletek jutnak eszembe... ami egyrészt jó, mert pl. így készült még egy piros kalap a hóember fejére, egy seprű a kezébe, és pár fondannal bevont marcipán hógolyónak. Másrészt viszont, nehéz leállni az ötletek megvalósításával:)

A kiegészítők:

Íme, a kész hóember:

Köszönöm mindenkinek, aki idelátogatott, akár először, akár már többedszer.

Ann